Esettanulmányok

Alábbi vezetői pályára készülő fiatalok saját vállalkozásba kezdtek ...

Olvasd el Péter történetét, aki évekig próbálta átlépni a KATA határát, és tavaly végre megtört a jég!

Ma rengeteg szuper könyv, film, videó érhető el és a világ bármely pontjáról árad a tanítás, azzal kapcsolatban hogyan érd el a vágyott céljaidat, milyen lépéseket tegyél meg, hogy ezeket a célokat bevonzd az életedbe, és ez által te mennyire boldog leszel.

Péter is mindent megtett ennek érdekében! Van egy kis kemény fedeles naplója, amiben meghatározta a céljait, részletesen kifejtette és még képekkel is illusztrálta. Meg kell mondjam kitett magáért, valóban mutatós!

A napi rutinja első pontjai között szerepel a naplója ezen részének nem csak alapos átolvasása, hanem a képek segítségével ezek megélése, átélése is, mintha már most a jelenben a vágyott életet élné.

Munkáját tekintve pénzügyi téren tevékenykedik, szakmájában jelentős tapasztalattal, tudással rendelkezik. Kollégái, partnerei véleménye szerint, munkájában is megbízható, maximalista attitűdjének vallja eddigi sikereit. Valamiért mégsem teljesültek igazán a kitűzött tervei, évek óta egy átlagon mozgott, sosem érte el a kiugrást, amit minden újabb időszakban eltervezett.

Csalódottan tért haza, családja körében nem tudott maximálisan jelen lenni, rájuk figyelni, mert feszült volt a 2 lemondott tárgyalás miatt, gondolatai azon zakatoltak, másnap hány lehetséges ügyféllel többet kell felhívnia, hogy hónap végén elérje a kitűzött terveket. Már egész korán fáradtnak érezte magát, és az alvás minősége sem volt az igazi, meg sem tudta határozni pontosan mióta megy ez így.

A megoldást keresve került sor a mi együttműködésünkre.

Amikor elkezdtünk Péterrel együtt dolgozni, kiderült, hogy gondolkodásmódjában nagyon nagy szerepet játszott az a mentalitás, amit nagyszüleitől tanult meg.

Ez a gondolkodásmód segítette őt abban, hogy céltudatosan felépítse szakmai tekintélyét, és eljusson az évi 12 milliós árbevételhez, ugyanakkor megakadályozta abban, hogy tovább lépjen.

Elmondta, hogy nagyszülei becsületes, szorgos, kitartó munkával építettek ki egy gazdaságot, amiben környékbeliek is dolgoztak, így több család megélhetését is biztosították a sajátjukon kívül. Majd az országos kisajátítások őket sem kerülték el, így a családi házukon kívül szinte mindenüket elvették.

Amikor Péter ezt elmondta nekem, rögtön világossá vált számomra, hogy az ő vállalkozásában történő elakadásának, köze van ehhez a traumatikus eseményhez. Ez a gyökere az ő fejében kialakuló gátaknak, rossz mintáknak.

Azért nem tudott előre lépni, mert minden egyes pillanatban amikor nagyobb bevételre tehetett volna szert, bekapcsolt az a minta, hogy bármikor elvehetik ezt tőle, nincs értelme az éppen adott lehetőséget megragadni. Az ilyen potenciális projektek bemutatásakor szakmailag ásta alá magát, azt sugallva, hogy nagy falat számára az adott professzionális megbízás, egyébként sem akar csapattal, alkalmazottakkal dolgozni, felelősséget vállalni értük, azzal szabotálta magát, hogy megfelel neki az egyéni vállalkozói forma.

Miután tudatosítottuk a múltban történt csalódottságok összefüggéseit, tapasztalatait, -amikor ezek a tudattalanul átvett traumák működtek- a 10 hetes alap program alatt eljutottunk odáig, hogy Péternek a kiugrást adódó lehetőségek során az önszabotázs helyett, ilyenkor egy magabiztos, megvalósító attitűdje funkcionáljon. Ezek a gátló múltbéli traumák, többféle módszerrel is kezelhetőek, lecserélhetőek, mint például amikor törölsz egy hibás fájlt és egy új, kompatibilis fájlt töltesz le helyette. Ennek beépítése a mindennapjaiba hozzásegítette, hogy átlépje a KATA határát, és tavaly már megközelítette a vágyott nettó 20 milliós árbevételt.

Józsi kőművesként dolgozott évekig egy vállalkozónál, az volt minden álma, hogy saját vállalkozást indítson, ő szegény családi körülmények között élt, ezért ragaszkodott dédelgetett álmához, 3 gyermek mellett tették félre a szükséges indulótőkét.

Majd 8 hónapja lelkesen el is indította Kft-jét, a szakmából ismert pár vállalkozó támogatásával.

Az egyik ilyen támogató segítségével sikerült is neki egy nagyobb projekthez csatlakoznia alvállalkozóként. Ennél boldogabb már nem is lehetett volna, úgy érezte minden végre sínen van.

A munka 4 hónapon keresztül zajlott.

20 segédmunkást is kellett alkalmaznia ehhez a munkához, nekik 2 hét után már bért kellett fizetnie, megoldania a szállításukat a munkaterületre, és vissza a lakóhelyükre.

Előfordult, hogy a hazafelé tartó úton megbeszéltek ellenére, másnap 2 fő mindenféle értesítés nélkül nem jelent meg az induláskor és sokszor az is, hogy a megrendelő akkor értesítette, hogy változott az aznapi munka helyszíne, amikor már megérkeztek az előző napi helyszínre.

Egyre fáradtabb és feszültebb lett ezektől a helyzetektől, egyre többször fordult elő, hogy éjszaka csak forgott az ágyában, mert a másnapot szervezte, logisztikázta a gondolataiban.

Elmondása szerint a szerződés ellenére az utalások is késlekedtek, sokszor a kifizetett bérek és költségek után neki már egy fityingje sem maradt, veszélyeztetve a családi életük fenntartását.

Szakadatlan folytatta tovább, bízva abban, hogy ezen áldozatok meghozatala után a következő projekt már jobb lesz, a jelenlegi pedig referenciaként fog szerepelni a portfóliójában.

Igen ám, csakhogy Józsi még járatlan volt a közbeszerzési kivitelezésekben, ő a hierarchia alján szerepelt, így a kifizetési rangsor alján is.

Nem tudott előnyös szerződést kötni, tapasztalatlan volt abban, hogy milyen buktatókra kell figyelnie, ezért teljes járandóságát sem tudta érvényesíteni és a projekt végére mínusszal zárt.

Beugrott a cápákkal teli vízbe és ők desszertként fogyasztották el.

Önbecsülése a munka végére teljesen megsemmisült, mára tele van félelemmel az itt megélt incidensek, idegeskedések miatt. Igyekszik a családja előtt ezt eltitkolni, nem akarja őket stresszelni.

Jelenleg nincs munkája, tavasszal akar újra indulni, de nagyon fél attól, hogy megint így jár.

Maga sem tudja miért, most nagyon nehéz idők járnak rá és néha úgy érzi, hogy fel kell adnia, de valami mégsem engedi.

Józsi ennek a 4 hónapnak köszönhetően rálépett a kiégés útjára, amikor telefonon beszéltünk már kezdett a harmadik lépcsőfokára csúszni.

Józsi példáját azért osztottam meg veled, hogy lásd szakterülettől független épp kit érint és a kiégéshez nem szükséges éveknek eltelnie ahhoz, hogy téged is elérjen.

Hiába vagy jó a szakterületeden, ha az álmaid megvalósításának vágya annyira elvakít, hogy a tervezés során figyelmen kívül hagyod a gondolkodásmódod fejlesztését is.

Azért kell minden vezetőnek a gondolkodásmódját is kötelezően fejlesztenie, mert olyan biztos alapot nyújt neked a munkád során, amivel elkerülheted, hogy te is Józsi példáját kövesd.

A kezdeti lelkesedés átlendíthet egy-egy apróbb nehézségen, mint például értelmezni egy szerződést, amit ügyvédek, jogászok hada tökéletesre fejlesztett, csak épp a te érdekeidet nem képviseli.

De, amikor már a napi 14 óra munkától egyre kimerültebb vagy, és már kezd egy megfelelési kényszerré válni, majd kezd a magánéletedre is átgyűrűzni a kimerültség feszültsége, egyre több konfliktus eredményezve, már rajta is vagy a kiégés felé vezető úton.

Ennyire egyszerű észrevétlenül rálépni.

Itt már el is veszted a fonalat, ettől a ponttól a tudatalattidban futó régi fájdalmaid, félelmeid átveszik az irányítás.

Hiába gondolod, hogy te már elég tudatos vagy mert már ismered a munka világát, a kutatások átlaga szerint a tudatalattid az életed 80%- át irányítja, és amiről te azt hiszed, hogy tudatosan irányítod, az csak a maradék 20%!

Látod, hogy nem elég tudatosan cápának hinned magad ahhoz, hogy beugorj közéjük?

Ha valójában a tudatalattidban te az áldozat szerepének programját futtatod, áldozattá is válsz, azonnal felfalnak.

Neked is cápává kell válnod, ha velük akarsz úszkálni, és ehhez kell a tudatos részed!

Tudatosan lecserélni az áldozati szerephez fűződő tudatalatti programjaidat, úgy mint ahogyan a szoftvereket is frissíted a számítógépeden.

Józsi esetében ez az áldozati szerep abból fakad, hogy szegény sorsú családból származik.

Elhatározta, hogy megvalósítja az álmát, ő bebizonyítja és ki fog törni a szegénység soraiból.

A tudatos énje hozzá is segítette, megalapította a Kft-jét, munkát is szerzett, úgy érezte sínen van, csakhogy a tudatalatti programja még mindig a szegénység!

Meglepőnek tűnik, hogy a szegénység tudat miatt képes szabotálni a vállalkozását annyira, hogy még rá is fizetett?

Mindenkinek vannak ilyen szabotáló programjai lehet, hogy neked nem a szegénység, hanem épp a pénz megtartásával, vagy személyes tárgyalásokkal kapcsolatos a szabotáló programod.

De tudnod kell, hogy ezek a tudatalatti programok ennyire kő keményen írják az életedet!

Ez megjelenik például úgy, hogy amikor épp olvasod a szerződést és az apró betűs részeknél elsiklik a tekinteted, vagy van benne egy olyan kitétel, amitől fura érzésed van, kétszer is elolvasod, valamiért mégsem kérdezel rá, mégsem tisztázod azt a pontot, hanem aláírod a szerződést.

Amikor pedig a saját érdekeidért kell kiállni és a szerződésre hivatkozol, felhívják a figyelmedet az apróbetűs részre, vagy pont arra a kitételre, amit kétszer is elolvastál.

A tudatalattidnak ezek adják a lehetőséget, hogy teljesítse a kívánságaidat.

Arra programoztad már egy korábbi minta alapján, hogy szabotáld magad, mint Józsi, aki azért nem vette észre a szerződésben a számára előnytelen pontokat, mert a tudatalattija szinte láthatatlanná tette a tudatos része számára, amelyik részed ilyenkor döntéseket hoz.

Most már tudod, hogyan működik együtt a tudatalatti és a tudatos éned és ha hiba van az alap programban, a végkifejlet sem a kívánt módon fog megvalósulni.

Azaz hiába tervezed meg tudatosan a vállalkozói bevételi vagy fejlődési céljaidat, ha közben a tudatalattidban az a szabotáló program fut, hogy például te csak az évi 12 milliós bevétel érdemled meg.

Ezt meg is tudod logikusan magyarázni magadnak, hogy miért ne akarj ennél tovább fejlődni, miért elégedj meg ezzel!

Mert mondjuk a tudatalatti programodban az fut, hogy aki ennél többet képes produkálni az biztosan eladta a lelkét az ördögnek, mert hát bebizonyítottad, hogy becsületes módon csak ennyit lehetséges megtermelned.

Vagy például azzal magyarázod, hogy ahhoz megfelelő politikai kapcsolatokkal kell rendelkezned, és te nem vagy hajlandó eddig süllyedni.

Biztos vagyok abban, hogy minimum 5 pontban meg tudnád nekem magyarázni miért tartasz épp ott, ahol most.

Vagy ha egész nap az pörög a fejedben vezetés közben, hogy nehogy hirtelen valaki eléd lépjen persze, hogy a végén okozol valami közlekedési galibát.

Ugyanúgy, mint amikor gyermekkorodban kenyeret akartál vágni magadnak és rád szóltak, hogy ahhoz még te kicsi vagy vigyázz, mert elvágod a kezed és te el is vágtad.

Aztán az évek során gyakoroltad a kenyérvágást, tapsztaltad, hogy mégsem vágod már el a kezed, ezért már nem okozott több problémát, ma már becsukott szemmel is megy. A tudatalattid ezen programját felülírtad.

Hallhatod azt is, hogy azzal illetnek embereket, akár már neked is mondta valaki, hogy "olyan lusta vagy", "felelőtlen vagy", "naív vagy"... stb, ezek mögött is mindig valamilyen ok húzódik meg.

Mindig van valami oka annak, hogy egy izgága gyerekből egyszer csak "lusta" gyerek lesz.

Vagy annak, hogy aki addig megbízhatóan, precízen elvégzett feladatokat kezei közül kiadó munkatársból, egyszer csak szétszórt, határidőket nem tartó kolléga válik.

Ez csak pár kiragadott példa!

 A mindennapjaidban az egyéb életterületeken is meghozott döntések egész sorát a tudatalattiban futó programjaid alapján hozol meg, nem csoda, hogy máris a kiégés útján száguldozol.

Ezek olyan stressz faktorok az életedben amik maximumon tartják az adrenalin, noradrenalin, és a kortizol termelését.

Összefoglalva ezek a stressz által termelt hormonok, minden szervet érintő hatással rendelkeznek, és teljesen képesek fizikailag is megbetegíteni, kizsigerelni a szervezetet.

Én abban segítek neked, hogy rávilágítsak arra, hogy ezek azok a magyarázatok amiket "önvédelemre" használsz, valójában kifogások, automatikus önvédelmi program, amivel ha nem foglalkozol, biztosan tönkre teszed a vezetővé válásodat, ezáltal a megélhetésedet, ennek hozadékaként a magánéletedet és a szervezetedet is.

Gondolj bele, 80%!!!

Az eddigi döntéseid 80%-át valójában tudattalanul hoztad meg, annak ellenére, hogy te azt hitted tudatos döntések sorozatát hozod meg nap mint nap.

Így szabotál a tudatalatti programod, ebbe fáradsz bele, ebben égsz ki.

Józsit is pont ugyan így szabotálta a tudatalatti programja, ezért nem vette észre a figyelmeztető jeleket, számára előnytelen szerződést kötött, amivel megvalósította a szokásos gyerekkorából hozott érzést, ami a sejtjeibe van már kódolva, hogy nincs elegendő pénzem.

Nála is ezt a programot kell felülírni, átprogramozni ahhoz, hogy tavasszal már cápaként álljon a vízpartra.

Elmondása szerint, akkora csalódás volt ez a tapasztalat neki, hogy arra az álláspontra jutott, visszalép egyet, és lépésről-lépésre akar egy stabil vállalkozást felépíteni.

Ugyan a tudatos énje újra indította a programot, de ha nem cseréli le a megszokott "nincs pénzem" programját , akkor a vége megint ugyanaz lesz, Józsi megint bukni fog.

Tudatos énje megadta neki az újrakezdéshez az esélyt, megkeresett engem.

Megbeszéltük az együttműködésünk feltételeit, a lehetősége a megálmodott életéhez adott, már csak döntenie kell, ha kíváncsi vagy végül Józsi tudatos, vagy tudatalatti programja győzött, jelölj ismerősnek és kövess tovább.

Addig is lépj ki a saját önszabotáló programjaidból, ami a totális kiégés felé vezető útat mutatja számodra, válts irányt egy szakember segítségével.

Itt az az 5 pont amit Márk könnyelműen vett, ezért a csőd szélére sodorta magát:

1.  Márk programozó területen dolgozik egyéni vállalkozóként,így minden feladatkört ő lát el, és mint tudjuk, vállalkozóként nincs megállás, nincs pihenés.

Kezdetben Márk nagy lelkesedéssel vágott bele a munkába, emiatt magasra tette azt a bizonyos lécet.

Meg akarta mutatni, hogy vállalkozóként, mennyire egyszerűen tartható az egyensúly munka és magánélet között.

A túlzott lelkesedés, a bizonyítási vágy és az irreális célok elérésének vágya miatt, minden nap keményen dolgozott az ügyfélszerzésen, tárgyalásokat bonyolított le, e-mailekre válaszolt, ajánlatokat dolgozott ki, kezelte a telefonhívásokat, építette a szakmai kapcsolatokat.

Minden vezetői pályára készülő hasonló lelkesedéssel vág bele tervei megvalósításába, te sem voltál kivétel ez alól, ezért pontosan tudod, mit élt át Márk ebben az időszakban.

Első hiba amit elkövetett, hogy a munka és magánélet közötti egyensúlyt sutba vetette, gondolván, majd amikor már jobban szalad a szekér, visszább vesz a lendületből, és több időt fog foglalkozni magával és a családjával.

De ez egy ördögi kör, tudod te is, hogy ha már az elején nem tartod ezt a határt, a későbbiekben még nehezebb lesz.

Ha Márk is és te is ezen a ponton reális, elérhető célokat tűzöl ki magad elé, és ahhoz, saját magadra szabott, tűpontos célmegvalósító folyamatot alakítasz ki, akkor tudod kijelölni és megtartani a magánélet és a munka közötti határokat.

2. Egyre nőt a stressz, egyre frusztráltabb lett, hogy a hajtás ellenére az eredmények             bőven a kitűzött célok alatt teljesülnek, és nem tudta ennek okát megmondani.

Nem rendelkezett semmilyen szakmai, vagy ügyfél visszajelzéssel, ami segítette volna őt a szakmai előrejutásában.

Márk lelkesedése alábbhagyott.

Már nem látta tisztán saját képességeit és lehetőségeit.

A feladatok csak sokasodtak, egyre sürgetőbbé váltak, és Márk képtelen volt leadni azokat, mert félt attól, hogy azzal csak rontana a helyzetén.

Hányszor, de hányszor hallom ezt is a fiataloktól, amikor attól tartanak, hogy nekik többet kell bizonyítani a kora miatt.

Márk vállalkozóként egy személyben a főnök és az alkalmazott is, így nincs kinek ledelegálni bizonyos feladatokat, sokszor azon kapta magát, hogy tornyosulnak az elvégzendő feladatai, mindig csak rohan magad után.

Amit Márk nem vett észre, hogy ezen a ponton kialakult egy félelem benne a lelke mélyén, mert ezen a ponton ébredt rá először, hogy teljesen kiszolgáltatott a vállalkozásnak és a vállalkozás is neki.

Ez az első ilyen felismerés ülteti majd el neked is oda hátra, mélyen az agyadba a félelmet.

Mert ha te nem tudod valami miatt, mint például betegség, ellátni a feladataidat senki sem lesz a segítségedre.

Teljesen kiszolgáltatott helyzetben leszel, az életed fog múlni rajta, hiszen ilyenkor a bevételeid is megcsappannak.

Innentől kezdve akárhányszor az élet bármely területén kiszolgáltatott helyzetben találod magad, az agyadba oda hátra elültetett félelem be fog kapcsolni, és neked fogalmad sem lesz, hogy abban az adott helyzetben miért viselkedsz úgy ahogy, és már megint miért szabotálod önmagad az előrehaladásban.

Nem kell ennek így lennie, ez a folyamat is visszafordítható!

Egyszerűen "csak" ki kell cserélni ezeket az önszabotáló félelmeket támogatókká, és már folytathatod is tovább a vezetővé válásod útját.

3. Ahogy egyre reálisabban látta saját magát és lehetőségeit, úgy erősödött benne a kiábrándulás, csalódás önmagában.

A munka nem jelentett már neki örömet, a teljesítmény nem nőtt tovább, és Márk egész élete egyetlen rutinszerű folyamattá sűrűsödött.

Ez az amikor, robot üzemmódba kapcsolsz!

Már erőd sincs gondolkodni, nem tervezgetsz semmit, csak csinálod, taposod, átrohansz a napokon, észrevétlenül peregnek számodra a hónapok.

Arra gondolsz, hogy badarság hát ez a rutin, amit már kialakítottál az idők során, és ebben még csak nem is tévedsz!

Valóban rutin, a "parasztvakítás" rutinja.

Ezen a ponton a vezetői létezésed során már annyi de annyi sérelem, fájdalom, félelem halmozódik fel benned, hogy neked nem tűnik fel, mekkora bajban vagy, de ne félj a környezetednek annál jobban.

Ők már élesen tartják eléd azt a bizonyos tükröt, de te csak azt szűröd le ebből, hogy nem becsülnek, nem tisztelnek, már nem szeretnek téged, mert mindig csak kritikát fogalmaznak meg veled szemben.

Ezen a ponton már azért sokkal nehezebb elismerni azt, hogy bennünk lehet a hiba forrása, és szakember segítségére van szükségünk a továbblépéshez.

Minél tovább halogatod ezt a döntést, annál egyenesebb és gyorsabb útra fogsz lépni a csőd irányába.

4. Hamarosan eljött az a pillanat, amikor Márk egyre görcsösebben próbált bizonyítani.

Ez az időszak az ingerlékenységről és a feszültségről szólt, a sokasodó problémák miatt pedig nemcsak a családot és barátokat hanyagolta el, de a munkahelyi teljesítménye gyorsan a mélypont felé vette az irányt, nem tudott koncentrálni.

A vágyott változás nem következett be, közben pedig teljesen megszűnt a munkán kívüli élet iránti érdeklődése.

Gyakran kínozta dühkitörési roham, olykor pánik roham is amit persze mindenki előtt titkolt, hangulata változékony volt, cinikus lett és rosszindulatú, gyengült a munkabírása.

A családja már nem bírta ezt nézni és asszisztálni benne, a kliensei kezdték kerülni, bevételei rohamosan csökkenni kezdtek.

Gondolhatod, hogy vannak az életben rosszabb periódusok,neked is volt már, ez is épp egy ilyen időszak.

Tévedsz!

Ezt az állapotot saját magad idézed elő, nem kívülálló okokból, hirtelen a semmiből törnek rád.

Ez az állapot, ami a sok kezeletlen és szőnyeg alá söpört problémák, félelmek eredményéből születik, betelik a pohár, kiborul a bili.

Nem csak a környezet, hanem sokszor a fizikai test is jelzi ezt valamilyen betegség formájában.

Minél később kezded ezt komolyan venni, a gyógyulási folyamat annál tovább fog tartani, és annál több feladatot adsz saját magadnak, amivel végkép eltolod annak a lehetőségét, hogy tovább haladj a ranglétrán.

5. A belső üresség miatt Márk élete és munkája egyhangúvá vált, és sokszor el is hanyagolta azokat.

A kudarctól való félelem miatt már nem tervezett új programokat, fejlesztéseket, nem keresett újfajta lehetőségeket és nem tűzött ki új célokat maga elé.

Már csak 2 hónapra elegendő megtakarítással rendelkezett.

Márk egész eddig a pillanatig húzta-halasztotta, hogy felkeressen engem, pedig már hónapokkal ezelőtt tudta, hogy egyedül már nem fog tudni kimászni a saját maga által ásott veremből.

Most te is láthatod, hogy Márkkal való együttműködésünk során milyen folyamatokat tártuk fel.

• Azokat a mintákat amikkel szabotálta önmagát, lecseréltük támogató képességekre, hogy újra lelkesedéssel vághasson bele a munkába.
• Tisztáztuk az erősségeit, melynek köszönhetően többek között kijelölte a munka és magánélet közötti határait, és reális célokat tűzött ki maga elé.
• Fejlesztettük gyengeségeit, ezután könnyedén, gyomorgörcsök nélkül tudta vágyait megvalósítani.
• A vállalkozását újra fellendítette, újra úton van, ahhoz a céljához, hogy átlépje a KATA határát.

Márk példáján keresztül láthatod, hova vezet ez a folyamat.

Állj meg, ne menj fejjel a falnak!

Van megoldás!

Még időben vagy a változtatáshoz.

Legyél te az, aki nem követi el újra és újra ugyanazt a hibát.